A rokon finn nép nagy eposzát Elias Lönnrot gyűjtötte össze. 1828 és 1834 között vidéki orvosként hosszú dalgyűjtő utat tett Karjala rengetegeiben. Számos epikus költeményt, lírai dalt és varázsigét jegyzett fel. Ezekből állította össze az eposz első, 32 énekből álló kiadását. Munkáját továbbfolytatta és a nagyszámú változatból a legjobbat választva szerkesztette egybe a Kalevala 50 énekes teljes kiadását, amely 1849-ben jelent meg.

A nemzeti eposz énekei a Kalevala és Pohjala népei közötti ellentétről és harcról szólnak. A napfényes, tiszta Kalevala ellenpárja a komor, hideg Pohjala, a Sötétség Országa. Lakói dologkerülő, rosszindulatú varázslók és boszorkányok, akiket a leggonoszabb és legveszedelmesebb boszorkány Louhi uralkodóasszony irányít. Munka nélkül is gazdagok, mert birtokukban van a tarka tetős, szüntelen őrlő, eleséget termelő csodamalom, a szampó, amit Kalevala híres kovácsa Ilmarinen készített. - A kalevalai férfiak igazságtalannak tartják, hogy Louhi a szampó minden őrleményét magának tartja meg. Pohjalába mennek, hogy a szampót felosszák, s az őrlemény felét Kalevala népének juttassák. A Kalevala hősei hús-vér emberek, de különleges képességekkel. A nép képzelete az erő, az ész, a tettrekészség csodált tulajdonságait sűrítette ezekbe az epikai jellemekbe.

Vejnemöjnen, népének győzelmes vezére valamennyi csodált tulajdonságot egyesíti magában, ezenfelül ő a nagy énekes is. Ilmarinen a szampó kovácsa az örök mesterember típusa, Lemminkejnen az ifjú vitéz, sportban, harcban, udvarlásban verhetetlen, de szerénytelen, szeles, kérkedő. A tragikus sorsú Kullervó, a rengeteg megaláztatást szenvedett rabszolga az olthatatlan gyűlöletet és bosszúvágyat testesíti meg.

A Kalevalában a népnek a szó erejébe vetett hite is tükröződik. A karjalai énekmondók és hallgatóságuk számára bizonyos volt, hogy a régi kor táltosai valóban képesek voltak szavuk erejével csodálatos tetteket végrehajtani. Ugyanakkor az eposz világosan kimondja: a nagy ábrándot, a szampót, amely megszabadítja az embert a mindennapi robottól, csak munkával, az ész és a kéz erejével lehet létrehozni. A felvett énekeket a szakértő-válogató három részre tagolta. Az első (Mitológia) részbe sorolta a mitológus-epikus eredetdalt, a másodikba (Epika) a tulajdonképpen epikus hősénekeket, a harmadikban - Lírai énekek - kaptak helyet a dalok, balladák, a lakodalmi dalok, a pásztor- és vadász énekek. Az eredeti hősi ének megszabadítása a varázsigék és különböző dalos betétek terhétől, megkönnyíti az olvasó számára a Kalevala alapvető tartalmának követését.

Az eposznak csodálatos képzeletgazdagsága, sorainak muzsikája, gyönyörű nyelvezete mellett, tartalmilag is van mondanivalója a mai ember számára.